Back to business - ébredj, Mea!

Uramisten, de rég volt előttem a blog üres felülete....és te jó ég, mennyi minden történt azóta! Szerintem soha nem tűntem még el ennyi időre, mint most, de azt kell mondjam, hogy hihetetlenül szükségem volt rá. A 2017-es évem nem éppen arról volt híres, hogy cukros habostorta lett volna, és a végére egész egyszerűen azt éreztem, hogy elfáradtam, és nem bírtam annyi mindent a vállamon vinni - közöttük a blogot is, így gyakorlatilag a saját, lelkemnek kedves hobbim szenvedte meg a dolgokat.

Személy szerint utálom a magyarázkodós "mi áll az eltűnésem hátterében" típusú bejegyzéseket, de úgy érzem, ahhoz, hogy tiszta lappal kezdjek, magamnak is jól jön egy kis számvetés, és némi személyesebb aspektus, talán így jobban megértitek ti is. Tehát az év végénél tartottunk, de hogy egy kicsit jobban belelássatok, nézzük a 2017-es évemet dióhéjban, amiben: elvesztettem anyukámat és nagybátyámat; kiléptem egy négy éves párkapcsolatból; elbuktam egy államvizsgát; rám szakadt az, hogy megtanuljak egyedül, felnőttként létezni és fenntartani magam; másik albérletbe költöztem,  rengetegszer inogtam meg és próbáltam összeszedni magam; örökbe fogadtam egy cicát; életemben először repültem és voltam Párizsban (és a Sephorában...igen, ez kihagyhatatlan volt, nem gondoltátok volna, hogy nem említem meg, ugye?), rám talált újra a szerelem, és végre sikerült az államvizsgám is újra, így most már a diplomások táborát gyarapítom. Huhh, akkor most vegyünk egy mély levegőt, mert ezt a nagy halmazt én is csak egy szóval illetném: káosz. Káosz volt az életemben.

A blog elhagyásában rengeteg szerepe volt annak, hogy sokszor én is kerestem önmagamat és a saját utamat a történések közepette, ráadásul a munkám mellett állandó időhiányban is szenvedtem - a szabadidőmet pedig az államvizsgámra való konstans tanulással töltöttem, és egyszerűen képtelen voltam arra agyilag, testileg és lelkileg, hogy azzal foglalkozzak, amit egyébként imádok - írni, és nem csak írni, de parfümökről, kozmetikumokról és minden másról írni. Nem szűntem meg a lelkemben "blogger" lenni (azért írom idézőjelben, mert nem ez a foglalkozásom, de mégis annak érzem magam), és iszonyatosan hiányzott ez a felület. A végső lökést az újrakezdéshez a mai beszélgetésünk adta nővéremmel, valamint az, hogy hazaérve egy kedves e-mail várt, hogy mi a helyzet velem, és abban a szent pillanatban éreztem, hogy akkor ideje lenne felvenni újra a fonalat, úgyhogy itt vagyok, rengeteg bepótolnivaló dologgal, és rengeteg lemaradással mindenféle téren. Ugye ti is itt vagytok még?

U.i, lábjegyzet: nem tudom, hogy érdemes lenne-e belemennem olyan témákba, mint a gyász feldolgozása, önmagad összeszedése egy nagyon nehéz időszak után, miért ne érezd magad rosszul, ha nem sikerül elsőre a diplomád megszerzése vagy egyéb hasonló, kicsit nehezebb fajsúlyú témákba, erről mit gondoltok? Természetesen továbbra sem vagyok szakértő és szakember, de ha bárkinek tudok ezekkel csak egy kicsit is segíteni, szívesen belefogok.